Mellnagyobbítás

Galéria megtekintése

Az implantátum

Veleszületetten kis mellek, vagy terhesség, szoptatás után visszafejlődött, kis mirigyállományú, esetleg aszimmetrikusan fejlődött mellek nagyobbítása csak beültethető protézissel, úgynevezett implantátummal történhet. Az implantátumok használatával kapcsolatban számos tévhit és félrevezető, a média által terjesztett rémhír terjedt el. Megbízható, nagy számú, több országban végzett vizsgálat cáfolta az implantátumokról terjesztett rákkeltő és autóimmun betegségeket előidéző hatásokat. Napjainkban egyre újabb és újabb, egyre természetesebb, és ugyanakkor megbízhatóbb implantátumok kaphatók.

Az orvostudományban a szilikon használata mindennapos, szemlencse, ízületi pótlások, dréncsövek. Természetesen az implantátumok falának anyagában, felületük és faluk vastagságában és minőségükben nagy thesis writing különbségek vannak. A gyakorlat azt mutatja, hogy az egy életre beültetett implantátum kiválasztásánál a legrosszabb szempont az olcsóság, ugyanis a legolcsóbb implantátumok hosszabb távon a legdrágábbak, mivel velük a kockázat magasabb. Történtek kísérletek egyéb anyagokkal (mogyoróolaj, cukorszármazékok), amikkel a szilikongumi falú implantátumokat töltötték fel, de ezek számos kedvezőtlen tulajdonságuk miatt nem terjedtek el széles körben. A 90-es évek elejétől Észak-Amerikában, majd Európában is megjelentek a fiziológiás sóoldattal töltött protézisek, melyeknél évekkel később a töltőanyag mennyiségének csökkenését írták le, ugyanakkor a szilikon géllel töltött protézisek minősége manapság már minőséget jelent. A mai korszerű protézisek falának szakadását legfeljebb a mellkast érő nagy ütés, szúrt vagy lőtt sérülés okozhatja. Mivel ezek az implantátum falát ért sérülések sohasem maradnak észrevétlenül, jórészt a betegtől függ, hogy panaszaival plasztikai sebészhez fordul-e. Elenyésző számban, de előfordulhat anyaghibából eredő károsodás is.

A mai protézisekkel kapcsolatban már nincs olyan előírás, mely meghatározott év múlva cseréjüket írná elő. Általánosan elfogadott vélemény szerint a mellnagyobbítás műtéte után akkor ideális az eredmény, ha az kellően látványos és attraktív, de mégis természetes, és igazodik a páciens alkatához, anatómiai adottságaihoz, vagyis alaposabb megtekintést követően sem kelti “operált mell” benyomását, azaz legrosszabb esetben is csak a keskeny derékhoz viszonyított aránya és nem az alakja kelthet gyanút. A nem erőltetetten nagy implantátum esetén tarthatók csak a kockázati tényezők a minimális szinten. Különböző pácienseknél más-más méretű, alakú protézis adja az ideális eredményt. A protézis kiválasztásánál elsődleges szempont a mellkas alakja, mérete, a mellizomzat és a mellek nagysága, egymáshoz viszonyított aránya. A mellkason centiméterrel lemérhető az ideális protézis átmérője, melyet a többi anatómiai adottságokkal egybevetve táblázatokból (és nem becsléssel) választható ki a szükséges típus.

A műtét

Az implantátum behelyezésének leggyakoribb módjai a mell alatti áthajlási redőben, a bimbóudvar határán és a hónaljban ejtett metszések. Mindegyiknek megvannak a maguk előnyei és hátrányai. A bimbóudvari metszés hege lehet alig észrevehető, ugyanakkor ez nem mindenkinél végezhető. Speciális csepp alakú protézisek csak mell alatti metszésből helyezhetők be. Az implantátumok helyezhetők a mell mirigyállománya illetve a mellizom alá. Hosszabb távon biztonságosabb eredmények érdekében, és ha a páciens adottságai lehetővé teszik, törekedni kell az izom alá helyezésre. Az implantátumok körül a szervezet mindig egy nem tapintható vékony burkot, hártyát hoz létre. Kóros esetben ez a hártya megvastagodik, az idegen anyagot a szervezettől szeparáló tok jön létre, mely heges lévén idővel zsugorodik. A zsugorodás mértéke különböző lehet, ennek megfelelően változik a mell alakja és tapintata, kerekebbé, keményebbé válik. A tokzsugorodás kockázatát csökkentő tényezők közül a következők ismertek: a protézis falának, felületének minősége, a méret helyes megválasztása, a finom, kíméletes műtéti technika, a műtét során használt anyagok gondos, igényes megválasztása, a műtét során adott antibiotikum, szükség esetén szívódréncső behelyezése, altatásban és nem helyi érzéstelenítésben végzett műtét, speciális melltartó vagy pánt használata, a megfelelő, időben elkezdett masszázs, a mellizomzat kímélete a kezdeti időszakban, a műtét utáni időszakban a hormonháztartás változásának elkerülése (terhesség, fogamzásgátló tabletták váltogatása). A mellnagyobbító műtét előtt kortól függően ultrahang vagy mammográfiás vizsgálat szükséges annak kiküszöbölése érdekében, hogy ne a műtét alatt vagy után derüljön ki valamely olyan betegség, ami a páciens mellében már korábban volt (ciszta, jó- vagy rosszindulatú daganat), és hogy azt még egy ilyen esztétikai műtétet megelőzően kezelni lehessen. A műtéteket altatásban végezzük részletes kivizsgálást követően, előzetes altatóorvosi vizsgálattal, megfelelő magánkórházi háttérrel, többnyire egynapos ápolással, ellátással.

A műtét után

A műtét után speciális melltartó viselete kívánatos 6-8 héten át, a kötés általában l hétig van fent, a varratokat l és 2 hét múltán távolítjuk el. Az izom alá helyezett protézisek esetén a műtét utáni napokban fájdalomcsillapítóval csökkenthető feszülés, kellemetlenség, húzódás fordulhat elő. Ebben az időszakban nagyon fontos a nyak és váll megfelelő tornája. A végleges eredmény a műtét után 2 hónappal látható.

Szoptatás

A jól behelyezett, szövődménymentes protézissel (megfelelő idő után) ugyanúgy lehet szoptatni, ahogy az adott mell adottságaival egyébként is lehetett volna. Az elért esztétikai eredményt több terhesség, 3-4 hónapnál hosszabb ideig tartó szoptatás, jelentősebb testsúlyingadozások befolyásolhatják, de ezek az esztétikai elváltozások korrigálhatok. A műtét után növekvő időközökkel, de rendszeres kontroll javasolt, és ez pácienseink számára ingyenes.

Im valid